„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2014. június 17., kedd

Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn


Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?









Helena Silence Enigmája után olvastam a történetet, mivel azt a könyvet nagyon szerettem, és sokan mondták, hogy van hasonlóság a kettő között. Nem Csalódtam! Egy újabb magyar szerzemény! Egy újabb magyar szerzemény, amiért oda vagyok.

Kemese Fanni egy teljesen új világot alkotott. Szó szerint, hiszen a történet a jövőben játszódik, eljött a világvége, az emberiség kipusztult, csupán néhány túlélő maradt. Egy vírus fertőzte meg az embereket, és ezáltal érzéketlen gonoszokká váltak, tele haraggal, irigységgel és persze hatalmas magánnyal. Ezek a zombiszerű lények a sápadtak, akik minden élőt megölnek, aki az útjukba kerül. Némi hasonlóságot véltem felfedezni Will Smith Legenda vagyok című filmjével.( nem mintha gond lenne, mert imádom azt a filmet :) ). Will Smith a filmben az utolsó túlélő  a Földön, ahol zombik üldözik őt. A mi Pippánknak is meg kell küzdenie életéért, a túlélésért nap mint nap. Apja halála után egyedül maradt, azt hiszi nincs más túlélő, aki segítene neki a sápadtakkal való küzdelemben

Pippa karaktere nagyon szimpatikus. Egy határozott, önálló csaj, aki mindig feltalálja magát. Kitűnően vadászik, jól bánik az íjjal. De egyben nagyon magányos is, hiszen évekkel ezelőtt elvesztette édesapját, nincs körülötte senki, szinte már beszélni is elfelejt. Egy faházban él egyedül, ami szinte az egyetlen biztos hely a megmaradt világban.

A történet másik főszereplője Ruben, aki testvérével járja a világot, menedéket keresve. Szintén erős karakter. Miután azt hiszi elvesztette testvérét, rajta is eluralkodik a magány. Ekkor találkozik Pippával. Kapcsolatuk lassan, fokozatosan alakul ki, hiszen mindketten magányosak. Pippa befogadja, menedéket ad neki, barátokká válnak, és később természetesen egymásba szeretnek :) Aztán közösen elindulnak egy reményteli jobb világ felé, és mindenféle kalandokba és bonyodalmakba kerülnek. A történet során sokszor keülrnek élet-halál harcba, amikor valamelyikük megsérül. Ilyenkor több érzelmes, sírós részt olvashatunk. Nekem tetszettek ezek a szakaszok, mert szeretem ha egy könyv bizonyos érzelmeket vált ki belőlem.

Összességében tetszett a könyv. Szeretem, amikor egy történet egy elképzelt, távoli jövőben játszódik. Pippa neve igazán egyedi, amit ez elején nagyon furcsálltam, de aztán megszoktam és megkedveltem. A történet "csattanóval" záródik, ami természetesen folytatást sejtet.. A könyv második része a Viharszívű Maya Mavis idén jelenik meg. Már alig várom.. :)

Értékelés: 5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése