„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. március 29., kedd

Huntley Fitzpatrick - My Life Next Door – Életem a szomszédban


Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent. 

Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg? 

Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.

Ez is egy olyan könyv volt, amit még decemberben szereztem be, de valahogy nem akartam elővenni. Aztán tegnapelőtt úgy éreztem, hogy nekem egy kis kiszámítható romantikus és fiatalos könyvre van szükségem, szóval elkezdtem. Kb. másfél nappal később, azaz tegnap este rájöttem két dologra. Egyrészt, hogy már nagyon rég olvastam el ilyen hamar könyvet, ami csak azt jelentheti, hogy nagyon élveztem (meg hogy volt több időm ünnepek alatt), másrészt, hogy nem is volt olyan kiszámítható. Jó, nyilván bizonyos részek igen, de mégis én végigizgultam-mosolyogtam-sírtam az egészet, szóval azt mindenképpen elmondhatom, hogy az a bizonyos plusz megvolt benne. Nekem egy kicsit Sarah Dessen könyveire emlékeztetett - akit egyébként az egyik legtehetségesebb YA írónak tartok - a szigorú anyukával, és a kicsit bátortalan Samanthával, de ezt egyáltalán nem bántam.

Az első szó, ami eszembe jut a történetről, az az édes. Ugyanis egy hihetetlenül aranyos sztori volt szerintem, amit természetesen Garrettéknak köszönhetünk. Samantha a kacsalábon forgó palotájában élő magányos lány örökké a szomszéd családról álmodozik. Garrették házában - 8 gyerekkel - mindig zajlik az élet, sosincs náluk csend, valaki mindig otthon van és alkot. Persze a sok gyerek miatt kapnak lesajnáló tekinteteket, sugdolózó szülőket és elég beszólást is a környékbeliektől, de ez valahogy mintha egyáltalán nem számítana nekik. Köztük Samantha anyukájától is, az örökké porszívózó (ez maradt meg bennem), tisztaságmániás, ,,tökéletes" anya, aki ráadásul szenátor is, szóval mindene a látszat. Samantha ennek ellenére, vagyis inkább pont ezért vágyik arra, hogy bárcsak ő is részese lenne a nagy, zsibongó, de boldog családnak a szomszédban. Ez természetesen meg is történik, amikor Jase Garrett megszólítja őt. Innentől kezdve aztán Sam élete a feje tetejére áll, nem csak cuki Jase miatt, de hirtelen ott találja magát a kedvenc családja életének a közepén, és esze ágában sincs lemondani róluk - amit nem is csodálok.

Szóval említettem az édes szót. Ez egyrészt Jase miatt van. Már csak azért is, mert ő egy teljesen más kamasz karakter, amit az ,,ilyen könyvektől" megszoktam. Valahogy nem az az elérhetetlennek tűnő, macsó rosszfiú, hanem inkább közvetlen, barátkozó, és rendes. Bizony egy igazi rendes fiút alkotott nekünk Huntley, és ez kellemes meglepetés volt. Nyilván ez jól jött, ugyanis Samnek pontosan erre volt szüksége. Jasenek sikerült helyrehoznia a lányt több szempontból is, kirángatta őt a komfortzónájából, és megmutatta, hogy lehet másképp is élni. Egyszerűen lehetetlen volt őt nem imádni... De nemcsak Jase miatt volt cuki a könyv, hanem ha már ilyen nagy családról van szó, persze a testvérekről se feledkezhetünk meg. Jase egyik öccse, George volt a kedvencem. Annyira imádni való volt a beszólásaival, megjegyzéseivel, kis cukorfalat! De persze mindegyik testvér jó fej volt, valahogy megtestesítették a létező összes tipikus testvér karaktertípust, ami így egy könyvben persze nagyon vicces lett. :D

Azért a könyvben nem minden csak csupa rózsaszínből állt. Sam azzal, hogy megismerhette Jaset és az ő tényleg remek családját, nagy változásokon ment keresztül. Ami nyilván nehéz volt, de szükséges. Említettem már, hogy Samantha igencsak bátortalan az elején, de a könyv során nagy fejlődésen megy keresztül, és sikerül a saját lábára állnia és kiállni magért. Csak sajnos ehhez kemény dolgokon kell átmennie neki, és Garrettéknak is. Ezenkívül pedig megismerünk egy igencsak furcsa mellékszereplőt, Timet is. Na, az ő élete is jól el van cseszve (már elnézést), ő Sam legjobb barátnőjének a testvére. Elég jól belekerül a képbe, és a Garrett család azért rá is jó hatással van, sokat változik a könyv során. Ezt csak azért emeletem ki nektek, mert az Életem a szomszédban következő részében Tim és Alice Garrett történetét ismerhetjük meg. A könyv címe egyébként The Boy Most Likely To. Őket ismerve biztos nem fogunk unatkozni!

A könyvet tehát mindenképpen ajánlani tudom. Azonfelül, hogy kaptunk egy kedves szerelmi történetet, azért a család szerepe, problémái is lényeges szerepet kapnak a könyvben. A Garrett család már-már annyira tökéletlen volt, hogy immár ez tette őket tökéletessé. Bármennyire sokan voltak, állandó hangzavarban életek, anyagi problémákkal küzdöttek, nehéz volt a kicsikkel, mégis ahogy olvastam a könyvet, úgy éreztem, hogy te jó ég, én is ilyet akarok. Nemcsoda, hogy Samantha, aki mindig egyedül volt abban a hatalmas inkább üvegpalotának, mint otthonnak nevezhető házban, inkább vágyott hozzájuk, mint haza.

Értékelés: 5/5

2 megjegyzés:

  1. Én is beszereztem a könyvet, de egy kicsit félek nekikezdene. :o( Egy időben teljesen rákattantam a YA-kra, szinte faltam őket, viszont az utóbbi időben azt vettem észre, hogy leginkább bosszankodok az ilyen történeteken. Viszont ennek ellenére ez a könyv annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy beszereztem, csak épp belekezdeni nem merek. ;o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mintha csak a saját gondolataimat hallanám. Nekem is már december óta a könyvespolcomon csücsült a könyv, de egyszerűen nem volt hozzá kedvem, igazából a fülszöveg nem kecsegtetett semmi extrával. Aztán meg beleszerettem Garrett családba :D Nem tudom, hogy te hogy állsz Sarah Dessen könyveivel (én nagyon szeretem), de szerintem nagyon hasonló az ő történeteihez. Nyilván a vége kiszámítható, de én akkor is ajánlom, mert nagyon aranyos történet, és valahogy Jase sem tipikus YA-fiú :)

      Törlés