„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. június 4., szombat

Vivien Holloway - Winie Langton történetek


Winie megmenekült a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül. 


Will „tanulmányai” folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik. 
Winie-t eközben apja ismét behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol. 


Vivien Holloway már a Végtelen horizonttal belopta magát a szívembe, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb a kezeim ügyébe kerülnek a Winie-féle történetecskék. Azért e kicsinyítő jelző, mert valóban (sajnos) viszonylag rövidebb sztorikról van szó, aminek lapszáma azonban nagy örömömre minden könyv után egy picit nőtt. Szóval, én megvettem az összes eddig megjelent részt, szép sorjában végigolvastam és izgultam őket, így végül pedig a több kicsiny részből egy teljes regény állt össze a fejembe. A fülszövegekből a legutolsóét, a Tolvajok kézikönyve címűt hoztam el, de mivel a rövidségükből kifolyólag külön-külön nem írtam egyikről se, így most mindegyikről ,,szólnék" pár szót. 

Az első kisregényben, a Mesterkulcs-ban tehát megismerjük, legalábbis egy kis szeletét Winie és családja kaotikus életének. A lányról megtudjuk, hogy - ahogy felmenői többi tagja is - tolvaj, ráadásul nem is akármilyen világban, hanem az elképzelt 2900-as években, New Yorkban. Az ötödik világégés után még nem rendeződtek teljesen a társadalmi viszonyok, így egyelőre túl sok törvénnyel sem rendelkeznek. Ezért alakulhatott ki az a kör, amelyben Winie is él, ahol az emberek tolvajlással foglalkoznak, ez az ő hivatásuk, és bizony nem is szűkölködnek anyagiakban. De nem ám pitiáner tolvajlásról van itt szó, nem, Winie-t már gyermekkora óta ebben a világban nevelték fel, így lehet az, hogy erős, megfontolt, magabiztos és bizony igencsak ügyes kezű szarkát faragott belőle az élet. És bizony ennek a fajta hivatásnak is ugyanúgy szabályai vannak - amit egyébként édesapja nevelt a lányba -, továbbá mivel családi biznisz, nagyon fontos a becsület. 

És ha már család. Említettem a kaotikus szót, ami a lehető legjobban íjra le Winie-ék életét. Egyrészt a nagy számuk miatt, hiszen egyetlen több emeletes házban él a rokonság szinte összes tagja, szülők, nagyszülők, unokatestvérek, nagybácsik nagynénik és persze a gyerekek. Winie a család okozta sokkot a ház legfelső tizedik emeletén próbálja kiheverni, amit nem is csodálok. Hiszen erre a családra nem az általános normák vonatkoznak - már csak munkájukból kifolyólag sem -, az élet napi 24 órában zajlik, a sokféle ember egy helyen pedig mindig valamilyen humoros vagy éppen másoknak bosszantó szituációkat szül. Azaz sosem lehet unatkozni. Erre Will is hamar rájön, amikor egy furcsa találkozás után bekerül ebbe az őrült családba.

Will - vagyis az édesapja - lett volna következő áldozat, akit a Langton család kiszemelt. Tőle akarták ellopni azt a bizonyos mesterkulcsot, Winie és testvére, Audrey, csakhogy tervük másképpen sült el, és végül Winie azon kapta magát, hogy segít a fiúnak visszalopni édesanyja eladott holmijait. A részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy ezek után szépen lassan átívelünk a második, majd a harmadik részbe, ami végig arról szól, hogy Winie-t hogyan mentsék meg a bitófáról. Bizony, sajnos a lány elkövette a legnagyobb hibát, amit egy tolvaj elkövethet... lebukott. Ezekben a részekben jobban megismerjük Willt, az úrifiút, akiből láthatólag nagyon nehéz tolvajt faragnia Winie-nek, de ez azért nagy örömömre történt így, hiszen rengeteg vicces jelenetet szült. 

A legutolsó rész, a Tolvajok kézikönyve viszont már annyira nem volt humoros, a szálak kezdtek bonyolódni, egyre érdekesebb és izgalmasabb jeleneteket kapunk. Winie és Will kicsit különválnak, és saját utakon próbálnak helytállni. Kapunk egy új szereplőt, Harry-t, aki a lány társa lesz a részben. Ő még egyelőre nagyon titokzatos, de biztosan viszontlátjuk még a jövőben. Ahogy említettem ez a rész annyira nem vidám, a végét konkrétan megkönnyeztem. Ezt nem gondoltam volna! 

Saját példányok

Kedvenc részt nem tudtam avatni, mert minden rész felülmúlta az előzőt, akármikor éreztem azt, hogy ez lesz a befutó, jött a következő, ami levett a lábamról. A karakterek szerethetőek voltak, Vivien nagyon ért, ahhoz, hogy erős női szereplőket alkosson. Winiet - Beckyhez hasonlóan - kemény fából faragták, néha talán túlságosan is keményből. Az utolsó momentumokban azért érdekes volt látni női, érzékeny oldalát is. A családja, ahogy azt említettem teljesen lenyűgözött. A zsörtölődő apuka, a nagyhangú és szívű anyuka, a bölcs nagymama és persze a csipkelődő testvér, na meg a többiek, akik mind adtak valamit a törtnétekhez. Hihetetlen volt olvasni arról, ahogy egy olyan család, akiknek a munkája ,,törvénybe" ütközik, mégis mennyire becsületes - már amennyire lehet - és összetartó. Ahogy olvastam teljesen úgy éreztem, hogy te jó ég, meg akarom ismerni ezeket az embereket, az életük része akarok lenni! Persze volt azért negatív karakter is a könyvekben: Tony, Winie exe, aki naná hogy mindig a legrosszabbkor bukkant fel, és bizony sok kellemetlenséget okozott a lánynak. 

Lezárva tehát azt mondanám, hogy nagyon szerettem az összes részt - persze nem feledkeztem meg ám a novelláról sem, ami a harmadik és negyedik rész között kapott helyet. A bross egy édes kis karácsonyi történet volt, amitől csak még jobban szívembe zártam a Langton családot, és persze Willt. Ami még tetszett, az a kis természetfeletti jelleg, vagy hogy is fogalmazzak, amit a különböző tárgyaknak (mesterkulcs, a könyv, a bross stb.) köszönhetünk, hiszen mindnek valamilyen erőt tulajdonítottak a könyvek. Természetesen a legutolsó rész is függővéggel zárult le, így nagy bánatomra egy időre búcsút kell vennem az izgalmas New York-i tolvajlásoktól a következő rész - Mechanikus farkas - megjelenésig. Alig várom! *-* 

Értékelés: 5/5 (*egyértelműen az összes!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése