„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2017. augusztus 9., szerda

Colleen Oakley: Karnyújtásnyira


A General Press Kiadó gondozásában jelent meg hazánkban Colleen Oakley legújabb regénye, a Karnyújtásnyira. A Blogturné Klub három bloggere eredt a meghökkentő, romantikus történet nyomába, s ha a turnéval tartotok, Ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát!

KÖNYV ADATAI:
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2017. július 17.
Eredeti megjelenés: 2017
Oldalszám: 408
Fordító: Ligeti Lujza
ISBN: 9789634520283
Életem ​első csókjába kis híján belehaltam…
Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje sincs felocsúdni, mert ismét száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete. A kórházban megismeri ugyanis a fiú apját, az ugyancsak hányatott sorsú Ericet, akivel, úgy tűnik, a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. De milyen jövő várhat két olyan emberre, akik a kölcsönös vonzódás ellenére tudják: sosem érhetnek egymáshoz, és sosem csókolhatják meg a másikat?
A Nem hagylak egyedül szerzőjének legújabb, egyszerre megrendítő és felvillanyozó, megmosolyogtató és könnyekre fakasztó könyve egy nem mindennapi vonzalom történetét tárja elénk, hogy tanúbizonyságát adja annak, a szerelem valóban nem ismer határokat.


Amikor a Karnyújtásnyira fülszövegét elolvastam, az első gondolatom az volt, hogy hű, ez nem semmi! Természetesen rögtön felkeltette a figyelmem, hiszen egy olyan főszereplő, aki semmiféle fizikai kontaktusba nem kerülhet más emberekkel, vajon miféle életet élhet – már ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni. A General Press Kiadó gondozásában megjelent könyvbe tehát nagyon kíváncsian és lelkesen kezdem bele.

Ha egy pillanatra felmerülne bárkiben is (ahogy bennem is persze), hogy a mostanság nagy népszerűségnek örvendő Minden minden könyv történetéhez hasonlót fog olvasni, akkor megnyugtatok mindenkit, nem így lesz. Ezzel persze egyáltalán nincs gond! Már az alaptörténet sem egyezik, ha jobban belegondolunk, hiszen Jubilee, a főszereplőnk igazából bármit csinálhat, bárhová mehet, csak éppen senkihez nem érhet hozzá. Ez azonban úgy gondolom, az élet egyik alapköve, hiszen az érintkezések a mindennapjaink részit képezik, ugyanúgy, mint az evés, ivás vagy éppen a lélegzés: egy kézfogás az ismerkedésénél, pénzátadás a sarki kisboltban, egy véletlen összeütközés az utcán sietség közben, ünnepi köszöntések, és akkor még nem is beszéltem az anyai ölelésről, pusziról, vagy a baráti, szerelmi érintkezésről. Akár tudatosan, akár nem, az emberek közötti érintkezés beleszövődik a minden napokba, és e nélkül nagyon magányos és rideg lét lenne a miénk. Ezzel úgy tűnik, Jubilee is így volt, a főszereplőnk, aki egy megrázódtatás után 9 évig nem lépett ki a házából. Ekkor azonban az egyetlen embert is elveszítette, aki valamilyen kontaktusba volt vele, ezért miután édesanyja meghalt, kénytelen volt új életet kezdeni, hiszen pénze nem maradt, így munkába kellett állnia.

,,Hiszen ha nem érinthetünk, ölelhetünk, vagy csókolhatunk meg valakit, valójában mennyire tudunk kapcsolatba kerülni vele?"
Talán sokan nem fogják megkedvelni Jubilee karakterét, én azonban meg tudtam érteni őt. Gondoljunk csak bele, élete egyetlen érintkezésébe (legalábbis amire emlékszik) majdnem belehalt, ráadásul teljesen megszégyenült, hiszen egy fogadásból megejtett csókról van szó. Az amúgy is kirekesztett lány még jobban befordul, ezért nem akar visszamenni az iskolába. Ezután nem sokkal édesanyja is elhagyja őt (lehet szépíteni, de végül is ez történt), és teljesen egyedül marad, még magányosabban, még sebzetten. 9 évig él úgy, hogy egyáltalán nem megy ki a házból, amit csak lehet, online intéz, egyetlen szenvedélye az olvasás (!) marad. Anyukája halála után azonban változatni kényszerül. A csoda persze nem egy nap alatt történik meg: a rettenetesen nehéz kezdés után, hogy elhagyja a házat, a munka megtalálása viszonylag könnyen megy neki, azonban a legnagyobb kihívás ezek után még is az, hogy közel engedjen magához bárkit is.

Mi, a könyves bloggerek sokszor beszélünk karakterfejlődésről egy-egy értékelés során, azonban amit Jubilee keresztülvisz a történet alatt, az valami elképesztő. Nyilván ő nagyon lentről indul, hiszen 9 évig nem lépett ki a házból, így volt lehetősége az előrehaladásra. A lány az alapbetegségén túl más problémákkal is küzd, iszonyúan fél az emberektől, az új helyzetektől, magától a kinti világtól. Nem mondom, hogy könnyen ment neki, de igazából az nem is lett volna túl reális: az írónő szerintem nagyon jól vezette le Jubilee fejlődését, fokozatosan, olykor vissza-visszatáncolva, egészen addig, amíg egyszerűen nem volt más választása, mint elkezdeni élni. Ehhez persze volt is valaki, aki egy kis löketet adott neki..

Nos igen, azt még nem említettem, hogy a könyv igazából két történetet tartalmaz, hiszen Jubilee mellett, Ericét is megismerhetjük. Mondanom sem kell, az ő élete sem egyszerű, egy elvált férfi, aki elhunyt legjobb barátai kisfiát fogadta örökbe, miközben a saját lányával próbálja megoldani a problémákat. Kapcsolata Jubileevel megváltoztatja mindkettőjük életét, megerősödnek, egy kicsit jobban felnőnek. Én nagyon szerettem a párosukat, visszafogottan, lassan haladtak előre, de nagyon is erős kötelék alakult ki köztük.

,,Mert a szerelem akkor jelenik meg, amikor a legkevésbé számítasz rá, amikor egyáltalán nem is keresed; egy kisvárosi könyvtár közepén, egy kócos hajú nő képben, akin hálóing van.  A szerelem a legkevésbé sem törődik az időzítéssel."

Jubilee tehát rengeteget fejlődött a könyv során, munkahelye lett, ismerkedett, barátokat szerzett, sőt a szerelemre is rátalált, viszont nyilvánvaló okok miatt mégsem tudott teljes életet élni. Éppen ezek a számunkra természetes, neki viszont rendkívüli dolgok miatt talán még nehezebb volt elviselnie a betegségét. Őszintén szólva én már tűkön ülve vártam a befejezést, a megoldást – ha egyáltalán létezik -, hogy mégis sikerül-e a lánynak, az orvosoknak valamiféle orvoslást találni az állapotára. Természetesen nem fogok spoilerezni, de szerintem érdemes elolvasni a könyvet, megismerni Jubilee egészen különleges történetét, ami nemcsak a lány betegségéről szól, hanem továbblépésről, elfogadásról, családról, emberi kapcsolatokról. Még akkor is, ha a vége nekem furcsán lezáratlannak érződött, egy pár oldalon keresztül még olvastam volna a Jubilee jövőjéről.

Értékelés: 5/4

NYEREMÉNYJÁTÉK
A kötethez tartozó játékunkban most a "fóbiák földjére" utazunk. A feladatotok, hogy a kérdésekben meghatározott félelmeket, iszonyokat idegen szóval nevezzétek meg, s a helyes megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába (egy példa: hogy nevezzük, ha valaki fél a pókoktól? - a válasz: arachnofóbia).
A négyes számtól való félelem elsősorban Japánban, Kínában és Dél-Koreában a legelterjedtebb. Ezt a fóbiát azzal magyarázzák, hogy a „négy” (四, pinyin: sì) és a „halál” (死, pinyin: sǐ) szavak kiejtése mandarinul és kantoniul is nagyon hasonlít egymásra.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.



További állomások
08.07. - Szembetűnő
08.09. - Könyvvilág blog
08.11. - Dreamworld blog

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése