„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



Benina - A boszorka fénye (Bíborhajú 1.)


Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. 
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. 

A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? 
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… 
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.
Már ugyan sok természetfeletti lényekről, és szerelmükről szóló könyvet olvastam, de mégis tudott újat mutatni ez a könyv. A moly.hu-n olvastam róla értékelést, és először fel sem fogtam, hogy magyar írónő tollából származik a történet. Nem mintha ez gátolt volna az olvasásban. Sőt! Nagyon szerettem olvasni a könyvet, faltam a sorait.
Clarie White egy tiszta vérű boszorkány, rajta kívül már csak hárman vannak akik szintén az Utlosók egyike. Ez a hatalom azonban nagy felelősséggel jár. Zsoldosok vadásznak rájuk, akik az életét akarják. Szülei meghaltak, nagybátyja, David (aki ember) neveli őt.
A könyv úgy kezdődik, hogy zsoldosok támadnak rá és szeretett mentorára Gideonra, aki életét áldozza érte, és emiatt depresszióba esik, nem tudja magát túltenni a mentora halálán, önmagát hibáztatja. Ezután hozzá küldik Kellant, aki félig boszorkány, félig démon, hogy vigyázzon a lányra. Érdekes volt számomra, hogy kapcsolatuk hamar barátsággá, majd kis idő múlva szerelemmé alakult. Na nem a szerelmi szállal volt a gondom, mert arra számítani lehetett, hanem az, hogy milyen rövid idő után egymásra talál a két főhős.


Clarie kedves, vicces, jólelkű, talán egy kicsit naiv személy, aki mindenkiben a jót látja. De azért sokszor úgy érzem, hogy meggondolatlanul cselekszik. Annak ellenére, hogy tisztában van a származásával, mégis emberek között nevelkedik és él. Sokszor érzi magát inkább embernek, mint boszorkánynak, és ezért gyakran az emberi érzései hajtják a cselekedeteit... És éppen ezért jobban megbízik az emberekben: mint például Maxineban, aki az egyetlen emberi barátja. Kicsit szórakozott a lány, de azért én bírom :) Ezt az emberi oldalát kedveltem a legjobban :)
Kellan Black egy igazi férfi karakter, akire minden lány vágyna. Igazából szerintem nincs semmi különös a személyiségében. Félig démoni léte ellenére feltétel nélkül szereti Clariet, akiben megvan minden jó, ami belőle hiányzik. Óvja, védelmezi őt. 
A többi szereplővel sincs semmi gond. Cameron egy jópofa figura, aki egy másik Tisztavérű, Regina férje, ő is védelmezi Clariet.. Jojra, akiben szintén él a démon, az egyetlen, aki nem kedveli Clariet, ő is Kellanba szerelmes.
Az első könyvben Clarinek nagyon sok akadályt kell legyőznie, sok zsoldossal kell megküzdenie, azért, hogy életben maradjon. És ez még csak a kezdet!!! :)

Értékelés: 5/5

Folytatás:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése