Gayle Forman - Hová tűntél?

Fülszöveg: HÁROM ÉV MÚLVA

Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

A történet folytatódik. Ráadásul 3 év után. Valószínűleg eléggé felületesen olvastam el a fülszöveget, mivel kimaradt számomra, hogy 3 év telt el a baleset óta. De azért pát oldal után belenyugodtam. Tehát ezt a történetet Adam szemszögéből olvashatjuk. Maga a stílus ugyanaz: a jelenben kezdünk, de többször vissza-visszaugrunk a múltba, hogy megtudjuk mi történt azóta. Hogy miért olyan magányos Adam? Hogy miért távolodott el a bandától? És ami a legfontosabb, hová tűnt Mia? 

Az elején nagyon haragudtam Miára, amiért elhagyta Adamot. A fiú teljesen kikészült, 1 évig szinte ki sem

mozdult otthonról. Aztán a dühét és a magányt dalszövegírásba fojtotta, visszatért a bandához, és igazán nagy rocksztárok lettek. De már semmi sem volt a régi... A bandával elhidegültek egymástól, a magány teljesen felemésztette, antidepresszánsokat szedett, és új barátnője szinte semmiben sem hasonlított a régire... Szóval ez Adam új élete. Adam élete a baleset után. Adam élete Mia nélkül. Aztán egy napon találkozik újra a lánnyal, és együtt töltenek egy éjszakát New Yorkban. És minden kiderül. Beleláthatunk Mia fejében. Hogy mit érez nap, mint nap, amit a családja nélkül él meg. Hogy miért ment el, és hogy milyen a mostani élete. Ennél a pontnál már nem haragudtam rá. Megértettem. És csak egy dologra vágytam: hogy jöjjenek már össze: szinte teljesen a könyv végéig nem lehetett tudni, hogy mi lesz: búcsú vagy újrakezdés.

Ez a könyv is, akárcsak az előző tökéletesre sikeredett (legalább is számomra), és ez a történet is csak egy nap leforgása alatt zajlik. De ezalatt az egy nap alatt teljesen átformálódnak a karakterek, és minden, ami az elmúlt 3 évben sötétben volt, most napvilágra kerül. Nagyon szerettem belelátni Adam fejébe. Az előző kötetben, Mia leírásai alapján is sokat megtudtunk róla, de azért ez mégis teljesen más volt. Megtudni a valós érzelmeit. Hogy milyen volt a baleset után Miával. Hogy, érezte, el fogja hagyni, de reménykedett. Hogy 3 év eltelt, de mégis beleremegett abba, amikor újra láthatta. És igen: Mia családjának elvesztése számára is hatalmas veszteség volt. És nem csak azért, mert általuk Miát is elvesztette, hanem azért mert egy kicsit az ő családja is voltak...

 Ez a könyv is nagy hatással volt rám, mindenképpen a legjobbak közé sorolom. Azért örülök neki, hogy a tragikus kezdet egy kis boldogsággal végződik, hogy a legrosszabb dologból sikerült kihozni a legjobbat. Mia és Adam számomra a tökéletes pár, szeretem a zene iránti rajongásukat, hogy mennyire különbözők, mégis mennyi mindenben hasonlítanak, és hogy három év eltelte után is ott tudták folytatni,a hol abbahagyták :) 

Kedvenc idézet:  "Mindennél jobban szeretném, nem megragadni vagy megcsókolni, vagy ordítani vele, hanem egyszerűen megérinteni az előadástól kipirult arcát. Át akarom lépni a távolságot, ami elválaszt bennünket, és amit most centikben lehet mérni – nem mérföldekben, nem kontinensekben, nem években –, és egyetlen kérges ujjamat az arcához vinni. Meg akarom érinteni, hogy biztos lehessek benne, ez most valóban ő, nem pedig egyike azoknak a rémálmoknak, amik akkoriban gyötörtek, miután elutazott. Olyankor éppen ilyen világosan láttam őt: már készültem, hogy megcsókoljam vagy hogy magamhoz vonjam, és utána felébredtem úgy, hogy Mia már megint kicsusszant a kezem közül.
De most sem érinthetem meg. Ezt az előjogomat már visszavonták. Akaratom ellenére ugyan, de akkor sincs már meg."

Értékelés: 5/5*