„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



J. A. Redmerski - Az örökké határa


 Fülszöveg: A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…


Tetszett. Tényleg tetszett... De valahogy mégsem volt az igazi. Valamit hiányoltam a könyvből, valami olyat, ami az elsőt végigkísérte. Ennek ellenére persze azért végigolvastam, és voltak benne nagyon jó jelenetek, jól megfogalmazott gondolatok. Drámai fordulatok, az elsőhöz hasonlóan ebben a könnyben is jelen vannak. Persze azért a sok humor és nevetés, és a kissé fülledt, erotikus hangulat sem hiányozhatott a könyvből.
Öt hónappal Andrew műtéte után folytatódik a történet. A két fiatal hihetetlenül boldog. Adnrew él,  Camryn terhes, most talán sikerülhet nekik az igazi boldogság beteljesedése. Camryn ennek ellenére mégis úgy érzi, hogy valami szörnyűség fog történni.. És sajnos igaza is lesz... A tragédia szörnyen letaglózza őket. Camryn magát hibáztatja, pillanatnyi gyengesége révén, gyógyszerekhez fordul, hogy csillapítsa fájdalmát. Andrew is szenved, de közben arra figyel, hogy segítsen szerelmének túl tenni magát a szörnyűségeken. Ezért kitalálja, hogy újabb utazást tegyenek: A szabályok a régiek, csak bepattannak a kocsiba, és elindulnak arra, amerre jónak látják. Az út során rengeteg új, néha veszélyes, néha fájdalmas kalandba keverednek. De a lényeg, hogy segítsen nekik a tovább lépésben, és Camryn számára múltja elfogadásában. 

A könyv olvasása közben nagyon sokáig úgy éreztem, hogy tragikus végkifejlet lesz. Nem tudom miért, talán csak amiatt, mert a történetet végigkíséri a melankolikus hangulat. (Persze azért ennél a könyvnél is sikerült néhány könnycseppet elejtenem). A lényeg, hogy többé kevésbé boldog vége lett. A szerelmespár egész életében nem hagyott fel az utazgatással, nem lett átlagos életük, nem váltak átlagos emberekké, akik minden nap ugyanazt teszik (hiszen ez volt a cél!!) Lányuk is felcseperedett, hol vele, hol nélküle keltek útra. Az utolsó néhány oldalt már az ő szemszögéből olvashatjuk. 
Ha az első rész tetszett, akkor mindenképpen el kell olvasni ezt is, hiszen azért jó tudni, hogy mi lett a két furcsa főszereplőnk sorsa:) Azt azért megjegyzem, hogy annyira nem erős a történet, mint A soha határa. Talán kevésbé filozofikus, és talán a főszereplők is megváltoztak. Igen. Azt hiszem. Felnőttek :))

Értékelés: 5/4

Az írónőtől:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése