„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


Katja Millay - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, valami nagyon furcsát éreztem. Valami hiányzott a könyvből... És aztán rájöttem mi az. A párbeszéd. Állandóan csak Nastya "gondolatait" olvashattam. Aztán rájöttem miért. És ó jajj.. ilyen még nem volt. Éppen ezért ha nem szeretnél spoilereket, akkor ne olvad tovább, mert sajnos anélkül nem igazán tudom körülírni az eseményeket.
Szóval Nastaya nem beszél. Hogy miért az csak később derül ki, de nem is firtatnám. A lényeg, hogy van egy szörnyen megsebzett fiatal lány, aki menekül családja aggodalma, de főként érzései elől, ezért nagynénjéhez költözik, és új iskolába költözik. Az új iskolában persze furcsán néznek rá, kivéve persze Drew-t a "nőcsábászt", aki át akar hatolni a magasra emelt falain. Aztán meglátja Josht... Josht a láthatatlan erőtérben: 
"Majdnem üres, egyetlenegy fiú ül rajta, pontosan középen foglal  helyet... Ezen a padon mégsem ül senki más, csak ő. Ahogy jobban megnézem, még a közvetlen közelében sem ácsorog senki. Mintha a  padot valamiféle láthatatlan erőtér venné körül, amelyen belül egyedül ez a srác van. Úrrá lesz rajtam a kíváncsiság, egy pillanatra elfeledkezem a célomról. Nem állhatom meg, hogy ne bámuljam meg a fiút. A háttámlára telepedett le, kopott, barna bakancsával határozottan  az  ülőkére tapos. Előredől, könyökét a térdén nyugtatja. Elnyűtt  farmén  visel. Az arcát nem látom valami jól. Világosbarna, zilált haja a homlokába hullik, lehajtja a fejét. Nem eszik, nem olvas, nem néz  senkire. De, most már igen. Engem néz. Francba!"
Nos igen, találkoznak. Csakhogy Josh Benett sem éppen könnyű eset. Mindenkit, minden családtagját elveszítette, egyedül maradt. Egyedül él a családjától örökölt házban, asztalos műhelyében tölti minden szabad idejét. Neki már csak ez maradt. Az egyetlen dolog édesapjától. És ez az a hely, ahol Nastya és az ő története elkezdődik. Lényegében a lány szinte minden estéjét nála tölti, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, megnyílnak egymásnak (igen Nastya is!), és aztán megtörténik az elkerülhetetlen. A végén már számomra  túl sok bonyodalom volt, nem igazán értettem Nastya döntéseit, egy kicsit szerintem elhúzták. 

Nézzük a szereplőket. Nastya menekül. Menekül a múltja elől, a családja elől. Minden elől. Retteg az idegentől, attól, hogy újra megtörténik vele az a szörnyűség. Mivel próbálja elrejteni valódi énjét, a suliban (és úgy általában) úgy öltözik, mint egy hm.. hát egy ribi. Egyébként a személyiségével nem volt gond. Mindezek ellenére erős lány és persze makacs, és még azért a humorérzéke is megmaradt. Ja, és a nevénél meg kell hogy álljak. Ugyanis a valódi neve nem Nastaya, hanem Emília. Igen, nos hát ez úgy történt, hogy a lányt támadója összekeverte egy orosz lánnyal. Szóval miután felépült, és új helyre költözött felvette a Nastaya nevet. Igen! Egy kicsit fanyar a humorérzéke... És ha már a menekülésnél tartunk Josht sem kell félteni. Ő ugyanis attól fél, hogy ha ismét közel enged magához valakit, akkor őt is elveszíti. Hát igen, eléggé összeillő páros, nem? Akiről még mindenképpen írnék pár szót, az Drew. Drew Josh egyetlen barátja, aki úgy tűnik be akarja hálózni Nastayat. Persze csak úgy tűnik:) Hiszen ő sem az akinek látszik. Azt hiszem mindenképpen ő volt az egyik kedvenc szereplőm:) Amiért kiállt mindkét barátjáért, szereti őket, de azért jó fej, laza és vicces is volt:)
Mindenképpen csak ajánlani tudom a könyvet azoknak, akik szeretik a fiatalokról (és szeremről) szóló könyveket, egy kis drámával megtoldva. A vége miatt azonaban és levonok egy pontot, mert nekem egy kicsit zavaros volt. Nem kell azért megijedni, ettől függetlenül azért jó helyre került a könyvespolcomon:)

Értékelés: 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése